Lépj ki a hétköznapokból!

Ha rossz a kedved, és legszívesebben félrevonulnál a világ elől hogy feltöltődhess pozitív energiával, akkor jó helyen jársz. Olvasgass, meríts, töltődj...

     

Jó napot mindenkinek!

     Rendkívül örülünk hogy itt vagytok. Jó dolog összejönni, hogy közösen teremtsünk. Nem igaz? Ez a közös teremtés legjobb módja, de tényleg. Élvezitek ezt a kiváltságos helyzetet, hogy itt lehettek, ebben a megtestesült emberi formában. Jó látni, hogy rávettétek magatokat, hogy ide gyertek. Érzitek-e, hogy az ellentétek, amelyek közé szánt szándékkal születtetek, a javatokra válnak? Átérzitek-e, hogy ezek az ellentétek adják az élet alapját? Ilyenkor mindig szurkálódunk egy kicsit, mert fizikai formában élő barátaink gyakran nincsenek annyira felvillanyozódva az ellentétekkel teli környezettől, amelyben élnek. 

     Sokan mondják - különösen amikor megtudják, hogy onnan jöttek ahol tiszta és pozitív energia lakozik -, hogy akkor ugyan miért vetítettük magunkat olyan környezetbe, amelyik tele van nem kívánatos dolgokkal? Hogy juthatott ilyen egyáltalán az eszünkbe? Máskor meg körülnéznek, és éppen kedvükre való dolgokat látnak. Így hát azt mondják:

- Na végre, ez már tetszik!

 Aztán megint körülnéznek, és olyan dolgokat látnak, amelyek nincsenek kedvükre. Ilyenkor meg azt mondják:

- Na nem! Ez már több a soknál!

És elutasítják. Ellenállnak neki, szembeszegülnek vele, vagy rossz érzésekkel viszonyulnak hozzá. És gyakran sóvárognak más környezet után.

- Bár találnék egy olyan kapcsolatot, állást, otthont, közösséget vagy környezetet, ahol csak igazán jó dolgok történnek. Mert ha csak jó dolgok vesznek körül, sokkal jobban érzem magam, mint amikor rossz dolgok is akadnak.

Mi pedig azt mondjuk, hogy megértenénk az aggodalmatokat, ha nem lenne meg bennetek a figyelem összpontosításának és választásnak a képessége. Márpedig koncentrált figyelemre, és döntéshelyzetekre vagytok teremtve. A figyelmetek arra irányul, amit a lehetőségekből kiválasztotok. Ezért meggyőződésünk, hogy átfogóbb nézőpontotokból sokkal inkább választanátok egy olyan svédasztalt, ahol van választék, mint egy olyat ahol nincsen. Erre ti azt mondjátok:

- Jaj, megint félreértetek. Mi baj lehet egy olyan svédasztallal, ahol csak a kedvenc finomságaim vannak?

Mi pedig azt feleljük:

- Hogy ha mindig ugyanazt ennétek, nem fejlődne az ízlésetek.  

Ha nem lenne lehetőségetek megélni az ellentéteket, és összemérni a kívánatost a nemkívánatossal, nem juthatnátok új következtetésekre, ami azt jelentené, hogy befejeződne a világegyetem tágulása. Na ne aggódjatok, ez sohasem fog bekövetkezni. Bölcsen és szándékosan, hatalmas ellentmondásokkal terhes környezetbe születtetek. És átfogóbb, nem fizikai nézőpontotokból nagyon is ezt akartátok. Mert tisztában voltatok a jelentőségével.

     Amikor meglátogatunk benneteket, fizikai formában élő barátainkat, megértjük miért nem emlékeztek összpontosító képességetekre. Vagy miért nem tudjátok irányítani a gondolataitokat. Amikor annyi mindenre gondolhatnátok, és annyi minden vetül ki a saját hullámhosszotokon, és az egymás közötti kapcsolatotokon keresztül. Megértjük, milyen a bőség zavara. Mikor az összes lehetséges elgondolható gondolat közül kell választani. Ebbe bele lehet őrülni, nem? Ám ha emlékeztek rá, hogy kik vagytok és milyen rezgésállapotból jöttetek, arra is emlékezni fogtok, hogy nem csak nagyon könnyű folyamatosan önmagatokra összpontosítani, de átfogóbb nézőpontotokból tekintve semmi egyéb nem lehet érvényes. Lényetek örökkévaló természetéhez szükségszerűen hozzátartozik a szüntelen tágulás. Most is fejlődtök, és továbbra is fejlődni fogtok. Nincs más választásotok. Ebben biztosak lehettek. Szóval szeretném nektek bemutatni a dolgok átfogóbb képének egy igen leegyszerűsített változatát. És ezzel segíteni annak megértését, hogy akkor is a forrásenergia voltatok, mielőtt ebbe a testbe érkeztetek. És most is a forrásenergia vagytok, még ebben a fizikai testben is. Ezt a tényt a legtöbb ember képtelen tudatosan felismerni. Úgy gondolkodnak, hogy:

- Ó, remélem volt valami ezelőtt, de még jobban bízom benne, hogy lesz valami ezután.

Azt csak kevesen értik meg, hogy egyszerre összpontosultok nem fizikai, és fizikai módon. És ez a két nézőpont mindig eleven rezgésben él veletek. Nem holtak vagy élők vagytok. Ami azt illeti, sohasem vagytok halottak. Mindig is élők és élők vagytok. Tehát a nem fizikaiból érkeztetek, és ebben a fizikai testben összpontosultok. És a különböző dolgokra fordított figyelmetek révén különféle hullámhosszúságú rezgéseket hoztok működésbe magatokban. A figyelmetekkel működésbe hozott rezgéssel pedig visszajelzés érkezik a belsőtökben lakozó forrástól. Ha például tükörbe néztek és lekicsinylitek magatokat, nem tetszetek magatoknak, érdemtelennek, alkalmatlannak, bűnösnek, kevésnek érzitek magatokat, és kellemetlen érzéseiteket olyan szavakkal írjátok le, mint a megvetés, a bűntudat, vagy az önvád. Ha éppen ilyen érzéseitek vannak, ezek azért jelennek meg bennetek, mert pillanatnyi nézőpontotokból meglehetősen máshogyan látjátok magatokat, mint ahogyan a forrásotok lát titeket. Ha a tükörbe nézve büszkeség tölt el, lelkesedtek valamiért, tetszetek magatoknak, elégedettek vagytok magatokkal, azért esnek olyan jól ezek az érzések, mert a rezgésetek azonos hullámhosszon van a bennetek lévő forrással, aki mindig imád titeket. Ugyanez vonatkozik arra is, amikor valaki másra figyeltek. Ha kellemetlen érzéseitek vannak, bárhogy nevezitek is azokat, és bármilyen erősek vagy enyhék is, az mindig egyetlen, igazán egyszerű dolgot jelent: ti, emberi alakotokban a forrásotoktól eltérő véleményen vagytok. Na már most, ezt nagyszerű dolog megérteni. Mert ha tudatosan kapcsolatban vagytok ezzel, akkor valóban, tehát valós időben, minden pillanatban is tudatosan működésbe hozzátok a saját vezérlőrendszereteket. Így mindig tudjátok, hogy átfogóbb nézőpontotokhoz viszonyítva hol vagytok. Ennek pedig felbecsülhetetlen a jelentősége. Mert átfogóbb nézőpontotokban teljesedik ki mindaz, amivé váltatok. Ez az átfogóbb nézőpont a legfejlettebb formájú örökkévaló életetek.

     Visszatérve tehát az átfogóbb képhez: ti a forrásenergia vagytok. És figyelmetek egy részét ebbe a fizikai testbe vetítitek. Ennek következtében pedig most, ebben a fizikai testben élettapasztalataitok vannak. Rájöttök, hogy mi az, amit nem akartok, mi az a mit akartok, és akár nyíltan beszéltek erről, akár nem, minden nap folyamatosan vágyaitok, vagy vonzalmaitok nyilait engeditek útjukra. Vagyis amikor valaki goromba veletek, azt szeretnétek, hogy kedvesebb legyen. De amikor ti vagytok gorombák valakivel, igazából arra vágytok, hogy ti legyetek kedvesebbek. Ha nem érzitek jól magatokat, szeretnétek jobban lenni. Ha betegnek érzitek magatokat, szeretnétek egészségesek lenni. Ha hiányt szenvedtek valamiben, amire vágytok, szeretnétek szert tenni rá. Az élet tehát folyamatosan új következtetésekre kényszerít benneteket. Mindannyian ezt teszitek. Mindenki, még az egysejtű szervezetek is. Minden faj, minden létező dolog fejlődése ennek a tapasztalásnak az eredménye. Ám van valami, amit véleményünk szerint a legtöbb ember nehezen ért. Vagy legalábbis egyelőre nem igazán sikerült felfognia. Ti a forrásenergia vagytok. Fizikai testbe léptetek, és itt ebben az alakban új elképzeléseitek születnek. És most jön az, amit igazán szeretnék, ha meghallanátok. Forrásenergia részetek ekkor a szó szoros értelmében meglovagolja vágyatok nyilát, és rezgésében azonossá válik mindazzal, amit kértek. Ez most talán nem hangzik olyan érthetően számotokra, mert továbbra is a megnyilvánult jelenségek világára figyeltek. Körülnéztek a világban, amelyet láttok. Amely csak azért létezik, mert valamikor gondolat volt. Majd gondolatformává vált és végül ebben a formában megnyilvánult. Tehát amikor azt mondjuk nektek, hogy belső lénynek nevezett részetek folyamatosan azonosul rezgésében a kéréseitekkel, ettől egyáltalán nem jöttök izgalomba. Öreg hiba! Mert ha mi lennénk a helyetekben megnyilvánult fizikai formában, nagyon örülnénk ennek. Mert ez a kiindulópont ahhoz, hogy megteremtsétek, amire vágytok. Sőt! Ez olyannyira fontos részét képezi a teremtés történetének és saját valóságotok megteremtésének, hogy írtunk is egy könyvet, amelynek a legjobb címet adtuk, amelyet véleményünk szerint könyv eddig kapott. „Kérd és megadatik”. Ezt a címet pedig azért szeretjük ilyen nagyon, mert összefoglalja az egész történetet. Kérd és megadatik. Mi hosszabb címet szerettünk volna. De hát a kiadó nem tartotta jó ötletnek. Eredetileg azt szerettük volna címnek hogy: „Egyszóval nem fizikai energia vagyok, és ennek a tudatnak egy részét fizikai formába vetítem, fizikai formába lépve pedig életem megélt tapasztalatai folytán szüntelenül mérlegelem hogy mi szól élményeim mellett és ellen, így folyamatosan születnek meg bennem vágyaim nyilai. Amikor pedig ez történik, nem fizikai részem nem csak válaszol arra amit kérek, nem csak megadja, hanem rezgésében a szó szoros értelmében azonosul vele.” Azt mondta, hogy ez túl hosszú. A „Kérd és megadatik” viszont tömör, és ugyanezt jelenti.

     Ha életetek során kértek valamit, a forrás nem csak megadja azt, hanem azonossá is válik a kért dologgal. Na most ha ezt megértettétek, akkor felfedeztétek a bennetek rejlő belső iránytűt. Mert a rezgések eme két, egymáshoz viszonyítható pontjainak a segítségével mindig tudni fogjátok, hogy azonos hullámhosszon vagytok-e a forrással. Ez pedig különösen fontos, ha emlékeztek még arra, amit az imént mondtunk. Az élet rákényszerít benneteket arra, hogy ebből többet akarjatok, hogy ez jobb legyen. Más szóval fokozatosan építettétek fel gondolatban a saját egyéni élettapasztalatotok képét. Még mielőtt ebben a fizikai testben megnyilvánultatok volna. Azóta pedig még inkább. És így létrehoztátok ezt a rendkívül fejlett létezőt, aki vagytok. A forrás pedig ott van, azonos vele, benne lüktet. És a vonzás törvénye válaszol a létezésnek erre a rezgésállapotára. Értitek? Ez történik, amikor a vonzás törvénye megidézi önmagatok fejlettebb formáját. Ez maga az életerő. Micsoda inspiráció! Ez maga az élet áramlása. Értitek most már, miért éreztek ellenállhatatlan késztetést, vagy ösztönzést, hogy abba az irányba haladjatok amerre mennetek kell? Mert az élet, mindazon keresztül, amit megéltek arra késztet, hogy a szó szoros értelmében kiteljesedjetek és többek legyetek. És önmagatok kiteljesedett változata létezni akar, meg akar nyilvánulni. A legtöbben viszont azt mondjátok:

- Csak a testemen keresztül!

Inkább elpatkoltok, mint hogy engedjétek megnyilvánulni. Szeretjük azt a szót, hogy elpatkolni. Igyekszünk a lehető legtiszteletlenebbek lenni a halál gondolatával, hiszen ez egyszerűen nem létezik.

     Az élet néha arra késztet, hogy megéljétek önmagatok kiteljesedett formáját. De ahelyett, hogy engednétek magatokat eljutni oda, ahová vágytok, a jelen problémáiba temetkeztek, ezért elvágjátok magatokat a fejlődéstől. Ettől aztán rettenetesen szenvedtek. Viszont jó hír, hogy amikor meghaltok, ez a szakadék megszűnik. Arra szeretnénk tehát emlékeztetni titeket, hogy a halál nevű dolog nem létezik. Viszont amikor megtapasztaljátok azt, amit halálnak neveztek, akkor végre megszabadultok azoktól a korlátolt gondolatoktól, amelyek megakadályozzák, hogy valóban azzá váljatok, amivé az élet alakít benneteket.

     Ezt az összejövetelt azért nevezzük az elfogadás művészetének, mert csakugyan a szakadék áthidalásának a művészete. Megvalósulásom elfogadásának a művészete, hogy fizikai, emberi formában azzá válhassak, akivé életem révén lettem. Az ellenállás feladásának, és a világokat teremtő energia elfogadásának a művészete. Ami így keresztül áramolhat rajtam. A rezgések összehangolásának a művészete, amikor is nem csak azzal kerülök összhangba, aki születésem előtt voltam, hanem azzal is, akivé azóta váltam. A tiszta, pozitív energia alkotta lény rezgésére való ráhangolódás művészete. Amely én magam vagyok a folyamatos keletkezés állapotában. Világos ez? Tehát amikor elégedetlennek érzitek magatokat, hiányérzet gyötör, csalódottak vagytok, az azt jelenti hogy egyszerűen nem engeditek hogy lépést tartsatok önmagatokkal.

      Hallottátok hát a történetet arról, hogy kik vagytok. Most pedig azt szeretnénk, ha még alaposabban megértenétek, hogy az élet körforgásában ti úgy jelentek meg, mint akik a nem fizikai létből érkeznek a fizikaiba. És akikben új gondolatok születnek, amelyekkel nem fizikai részetek azonosul. Amikor elkezditek megérteni az életnek ezt a körforgását, amelynek középpontjában a vonzás törvénye áll, lassan felfogjátok lényetek örökkévaló természetét is. Mindannyian örökkévaló lények vagyunk. Ti pedig a legfejlettebb formába tartoztok, és egy egészen újfajta kiteljesedést idéztek elő. A forrás pedig azonnal azonosul hozzá. Ez hogy tetszik? Nos, a mi nézőpontunkból ez lenyűgöző. A ti nézőpontotokból pedig, amikor megengeditek magatoknak hogy lépést tartsatok az egésszel, akkor ti is lenyűgözőnek találjátok. Ha viszont az élet olyanná próbál alakítani benneteket, amilyenné valamilyen oknál fogva nem engeditek magatokat válni, akkor ez rendesen visszaüt. Képzeljétek el, hogy leviszitek egy gyors sodrású folyó partjára a csónakotokat, és vízre bocsátjátok. Kéznél vannak az evezők, ti pedig szánt szándékkal áramlattal szembe fordultok. És igen nagy erőfeszítéssel az áramlat ellenében kezdtek evezni. Mi pedig azt kérdezzük, hogy miért nem fordultok meg, és haladtok együtt az áramlással? Miért nem fordultok meg, és haladtok a sodrás irányába? A legtöbben azt mondják:

- Az igazat megvallva, ez sohasem jutott eszembe. Mert akit csak ismerek, és vinni akarja valamire, még nálam is jobban erőlködik. Ezért egészen egyszerűen lustaságnak tűnik. Ezért hát elhelyezkedem a csónakban – mondjátok -, igazán remek kis csónak ez, kiváló evezőim is vannak. Látjátok milyen jól passzolnak a csónak oldalához? Van puha evezőkesztyűm is. Izmos vagyok, és ami a legfontosabb, elszánt! És ezt az anyámtól tanultam, ő pedig az ő anyjától, ő meg az ő anyjától. Mindannyian ezt tesszük. Még náluk is jobban erőlködünk.

Mi pedig azt kérdezzük:

- De meddig bírjátok?

- Míg a halál el nem választ! – felelitek erre –. Tudod, fogalmam sincs, meddig bírom, de minden jutalmat, minden kitüntetést, szobrot és emlékművet azoknak szánnak, akik igazán erőlködnek. Én pedig ezekre hajtok.

Sőt, még arra is hivatkoztok, hogy haláluk után még több jutalom vár azokra, akik igazán erőlködnek. Minden erőtökkel igyekeztek tehát meggyőzni bennünket arról, hogy helyénvaló árral szemben evezni. Mi pedig figyelmesen és szeretettel meghallgatunk titeket, mert megértjük a nézőpontotokat. Ám végül félbe kell szakítanunk, és felhívni a figyelmeteket arra, amit teljes valónkkal szeretnénk, ha megértenétek:

- A folyón felfelé nincs semmi! Egyetlen olyan hőn áhított dolog sincs, amit az áramlattal szembe haladva találhatnátok meg. És eláruljam ezt honnan tudjuk? Ismerjük a körforgást. Tudjuk kik voltatok a születésetek előtt. Tudjuk miért kényszerít az élet benneteket, hogy kilőjétek a vágyak nyilait. Tudjuk, hogy a belsőtökben lévő forrás rezgésében azonosul mindazzal, amit kértek. A vonzás törvénye pedig válaszol erre az erőteljes lüktető rezgésre. És tudjuk, hogy ez adja a folyó sodrását, amivel szemben eveztek.

     Nemrégiben történt az egyik szemináriumon, hogy egy asszony kiment ebédelni a gyermekével, majd a délutáni foglalkozáson elsőként szólítottuk, hogy kérdezzen, és ő így szólt:

- A gyermekem arra kért, hogy tegyek fel egy kérdést. Miért olyan morcosak a felnőttek?

Mi pedig azt feleltük, hogy:

- Azért, mert minél többet éltek, annál több dolgot találtak, ami miatt bosszankodni és aggódni lehet.

Minél többet éltek, annál több dologgal találkoztok, amit nem akartok, és amire nemet kiáltotok. És minél több dologra mondtok nemet, annál inkább szembefordultok az áramlattal.

     Néhány hete Jerrynek és Esthernek abban az örömteli élményben volt részük, hogy vadvízi evezésen vettek részt Colorado egyik csodálatos folyóján.  Igen sebes sodrású folyóról van szó, a sodrás erőssége négyes fokozatú, ami szaknyelven nagyon gyorsat jelent. Amint az utasokkal megrakott busz, tetején a csónakokkal a folyó mentén kapaszkodott egyre feljebb a szurdokban, Jerry és Esther a vizet bámulta, és többször is elmondták egymásnak, hogy „teljesen elment az eszük”. A folyó tombolt. A víz néhol magasra, a hatalmas sziklák és hidak fölé csapott. Végül vízre tették a csónakjukat. A barátaikkal jöttek, összesen hatan. És még sok más csónak is volt ott, amelyeknek az utasai mind egyetemi birkózó csapatok tagjai voltak, és ugyanazzal a társasággal érkeztek. Annak a barátjuknak a lánya, aki elhívta őket erre az útra, az indulás reggelén megkérdezte az apjától:

- Elárultad nekik, hogy ti hány évesek vagytok?

Szóval, amikor vízre tették a csónakjukat, azon nyomban nyilvánvaló volt számukra hogy semmi értelme nem volna megpróbálni az áramlattal szemben evezni. Fel sem merült bennük ilyesmi, hiszen tisztában voltak vele, hogy úgyis a folyó győzne. Nincs értelme ellenkezni. A férfi, aki elmagyarázta nekik, hogy mit kell tenniük, és a csónakjukat irányította, azt mondta nekik:

- Barátaim, ez nem a vidámpark! Ezt a folyót nem tudjuk megállítani.

Ezt pedig azért mondta, mert ismerte a folyó erejét. Jókora sziklahalmokra mutatott, és azt mondta:

- Isten őrizz, hogy beszoruljunk ott a sziklák közé, mert ha ez megtörténik, a folyó egész egyszerűen maga alá gyűr bennünket.

Majd a kötelezően aláírt felelősségnyilatkozat ötödik oldalának harmadik bekezdésére hivatkozott. Amely teljesen egyértelművé tette, hogy szinte semmi esélyük nincs a túlélésre. Esther nem volt hajlandó elolvasni. Elolvasta az első bekezdést, majd így szólt:

- Aláírom!

Ezt csak azért meséljük el nektek, mert szeretnénk ha megértenétek, hogy a ti folyótok is ilyen. Nem tudjátok megállítani. Már akkor is mozgásban volt, mielőtt ebbe a fizikai testbe léptetek volna. És minél tovább éltek, annál gyorsabban folyik. Mert amikor csak megéltek egy tapasztalatot, kértek valami újabb dolgot, és minden alkalommal, amikor valami újabb dolgot kértek, a forrás azonosul vele. Amikor pedig a forrás részetek azonosul vele, a vonzás törvénye mindig válaszol. És amikor a vonzás törvénye válaszol éneteknek, amely a keletkezés folyamatában van, az áramlatotok még sebesebb lesz. Lehetnek ugyanolyan negatív gondolataitok, mint amilyeneket négy vagy öt, tizenöt vagy húsz éves korotokban alakítottatok ki. Viszonyulhattok ugyanolyan elutasítóan valamihez. Hozzáállásotoknak egyáltalán nem kell változnia. Ám tíz vagy tizenöt vagy húsz, harminc, negyven, ötven vagy hatvan évvel később ez a meggyökeresedett negatív hozzáállás sokkal nagyobb áldozatot követel tőletek. Mert gyorsabb a folyó, sebesebb az ár. A vonzás törvénye pedig kimondja, hogy nem állhat mozdulatlanul, folyton változik. Tehát ha jó ideje arról beszéltek, amit nem akartok, akkor ez a rezgés lesz egyre erősebb bennetek. Miközben kérésetek is egyre hangsúlyosabbá válik. Értitek-e már, hogy mi történik?

     Ennél a példánál maradva, egyre jobban növelitek a sodrás sebességét, ugyanakkor nem vagytok hajlandóak együtt haladni vele. Ez a negatív érzelem. Ez a rossz hozzáállás. Ez az egészségtelenség. Még a beteg gyerekek is azért tapasztalják meg a betegséget, mert az élet arra sarkallja őket, hogy vágyjanak valamire, amiről közben úgy hiszik, hogy nem lehet az övék. Egyszóval: ha tehetetlenség, cselekvésképtelenség, vagy ehhez hasonló érzések támadnak bennetek, és valami igazán fontos számotokra, ebbe a képtelen helyzetbe sodorjátok magatokat, mert egyfajta energetikai huzavona folyik bennetek. Ami nem szolgálja a javatokat. A jó hír pedig a következő: Nem számít, hogy éppen hol vagytok, bármilyen ponton megfordulhattok, hogy együtt haladjatok az áramlással. Bárhol! Sőt! Nem is kell megfordulni ahhoz, hogy rábízzátok magatokat a sodrásra. Elég, ha elengeditek az evezőt. És az áramlat megfordít. Bennünket hallgatva, amikor az olyan jóleső érzésekről papolunk, mint a nagyrabecsülés, a szeretet, az öröm és a szenvedély, olyankor azt gondoljátok, hogy minden körülmények között és mindenáron meg kell fordítanotok a csónakot. És berántani a motort, hogy a lehető leggyorsabban eljussatok a kellemes érzéshez. Mi tényleg azt szeretnénk, hogy eljussatok oda, ahol egyre jobban érzitek magatokat. Viszont ismerjük az áramlat erejét. És meggyőződésünk, hogy nincs hova rohanni. Biztos, hogy ha abbahagyjátok azt, ami szembefordít az áramlattal, akkor a sodrás megfordít, és szépen magával visz.

     Azt is tudjuk, hogy nincs választásotok. Nem lehet csak úgy örülni, mert éppen magatok alatt vagytok. Mert történt valami veletek vagy a szeretteitekkel. Valamilyen sorscsapás, kemény élettapasztalat. Vagy szeretnétek valamit elérni, vagy megszerezni, de sehogy sem megy. Lehangoltak vagytok, vagy épp dühösek. Erőt vesznek rajtatok a negatív érzelmek. Mondjuk a félelem. Rossz hangulatban nem lehet csak úgy ripsz-ropsz megfordítani a csónakot, és hirtelen ott teremni, ahol az ember jól érzi magát. Ezt nem is várja el tőletek senki. Csak annyit kell tenni, hogy elengeditek az evezőt. Az áramlat pedig szépen magával visz, ahová kell. Azt szeretnénk tehát, hogy amikor felálltok innen, kristálytisztán tudatában legyetek annak az érzésnek, amelyet mindennél inkább szeretnétek elérni. Ezt a kétségbeeséstől, fájdalomtól és félelemtől kezdve a bosszúvágyon, haragon, dühön, kielégületlenségen, legyőzöttségen, borúlátáson át a derűlátásig, hitig, tudásig, szeretetig és örömig mindenféle elnevezéssel jelölhetjük. És még olyan sok szó van, amelyet az érzelmi skála különböző pontjaira használhatnánk. De csak egyetlen szót kell megjegyeznetek. Amelyik a leginkább alkalmas az elérendő érzelmi állapot leírására. Azt szeretnénk, hogy minden nap folyamatosan erre az érzésre törekedjetek. Bárhol bocsátottátok is vízre a csónakotokat. A megkönnyebbülés érzésére. Ha például kétségbe estek vagy féltek, az két nagyon hasonló érzés. És kevésbé nyomasztó érzésre törekedtek, akkor rátaláltok a bosszúvágyra. Amitől megkönnyebbültök. Az emberek nem szeretik ezt hallani. Kiváltképp azok nem, akikkel együtt éltek. Jobban szeretik, ha depresszióba estek. Kevesebb gond van vele. Ha viszont féltetek már valaha, vagy voltatok kétségbeesettek, és rátaláltatok a bosszúvágyra, amitől fellélegezhettetek, tudjátok micsoda megkönnyebbülést jelent. Na már most nem arra bíztatunk, hogy maradjatok ott, és tobzódjatok a bosszúvágyban. Mert az áramlat halad tovább, és a bosszúvágy hamarosan áramlattal szemben kezd hatni. Nem érdekes gondolat? Tehát kétségbe estetek. Elszakadtok a gondolattól, amely ezt okozza. Az áramlat pedig megfordít, így ekkor megkönnyebbülést éreztek. Ha azonban nem fordultok folyton az áramlás irányába, ha mindegyre visszafordultok, az áramlat továbbra is arra fog kérni, hogy forduljatok, forduljatok és forduljatok. Újra és újra. Amikor a bosszúvágytól a harag felé fordultok, ismét megkönnyebbülést éreztek. Ha majd a haragtól a frusztráció felé fordultok, megint megkönnyebbülést éreztek. Aztán a mikor a frusztrációtól a reményhez fordultok, újból megkönnyebbülést éreztek. Érzitek mire megy ki ez az egész? Legyen tehát az a szándékotok, hogy ne forduljatok meg, és ne igyekezzetek ár irányában evezni. Mert amikor valamit szeretnétek megtörténtté tenni, de nem tudjátok miként fog végbemenni, és az evezőt erősen megmarkolva megpróbáltok az áramlat irányában evezni, mindig megfordultok és áramlattal szemben haladtok.

     Az emberek megpróbálják előidézni a gyógyulást. És mindig szembefordulnak az áramlattal. Megpróbálják elérni, hogy valami jobb történjen, és szembefordulnak az áramlattal. Azt mondják, hogy kitűzök magam elé egy célt. Aztán megfordulnak, és árral szemben haladnak. Mert a próbálkozás hozzáállásában mindig van valami, ami szembefordítja őket az áramlattal. Nagyon más, amikor egyszerűen csak szabadjára engeditek a dolgokat. Ezt lemondásnak nevezitek. Mi nem mondjuk erre azt, hogy lemondtok a vágyaitokról. Nem tehetitek. A vágyaitok örökkévalók. Nem válhattok kevesebbé, mint amivé lettetek. Nem élhetitek úgy az életet – amelynek eredményeképpen többet kértek –, hogy azt mondjátok:

- Sebaj.

Ezt nem tehetitek. Továbbra is változtathattok a vágyatokon, ám egyre inkább kiteljesedtek. Az áramlat egyre gyorsul, és – bocs, nagyon szeretünk benneteket –, de ha jól akarjátok érezni magatokat, nem tehettek mást, mint hogy együtt haladtok az áramlással. Mindig szívderítő látni, amikor valaki közületek elpatkol. Mert ekkor végre elengedi az evezőket, és csak úszik lefelé az árral és hú, micsoda hajókázás ez a folyón. Azonnal visszatértek a tiszta, pozitív energiához, és teljesen azzá váltok, amivé az élet alakított benneteket. Csak azért látogatunk el hozzátok, mert szerintünk igen jó mulatság volna, ha még itt, fizikai testetekben felzárkóznátok ahhoz akik vagytok. A jövő nemzedékeinek a javát fogja szolgálni mindaz, amit most megéltek. Egyszóval: a megélt ellentétek hatására, vagyis amikor látjátok a háborút, és nem akarjátok, Jólétet kívántok. Látjátok az éhezőket, és azt szeretnétek, ha élelemhez jutnának. Megélve mindazt, ami a lakóhelyeteken, az országotokban, a világotokban, vagy a családotokban történik, folyamatosan hozzátok létre vágyaitok nyilait. És életetek tapasztalata az örökkévaló megvalósulás állapotában van. És éppen ez az, amire a legtöbben nem gondoltok. Ez az a rezgéshelyzet, amelyből aztán ebbe a fizikai tapasztalatba születtek. Világos?

     A megszülető csecsemők ezért köthetők azonnal hálózatra. Ezért szeretik az internetet, ezért tudják rögtön kezelni az új szerkentyűket. A csúcstechnika energiájából születtek. Nincs bennük ellenállás. Ez áll a generációs szakadék hátterében. Ez a szakadék nem a nemzedékek, hanem az energiák között húzódik. Ellenállásbeli különbség. Az elfogadás művészetének tehát éppen az a lényege, hogy kitaláljátok, hogyan tarthattok lépést önmagatokkal. Ha pedig engeditek magatokat lépést tartani önmagatokkal, na akkor már lehet élvezni az életet.

     El tudjátok képzelni, hogy Jerry és Esther megkérdezik a túravezetőt:

- Hol fogjuk partra tenni a csónakot?

Ő pedig így felel:

- Ó, több kilométerre a folyás irányában, Ford Collins közelében.

Esther és Jerry erre azt mondja:

- Nos, volna egy igazán remek ötletünk! Visszatesszük a buszra a csónakot, és elkocsikázunk arrafelé, majd vízre tesszük néhány száz méterre attól a helytől, ahol partra tennénk. Mert mi az azonnali megvalósulásban leljük örömünket.

Erre a túravezető: 

- Tőlem! Ha magát ez teszi boldoggá, drága asszonyom! Mondjuk én azt hittem, hogy evezni jöttek.

Mi is éppen azt akarjuk mondani nektek:

- Azt hittük, hogy evezni jöttetek.

Ti erre azt mondjátok:

- Igaz, evezni akarok, de nem akarom tíz, húsz, harminc, negyven vagy ötven évig nélkülözni azt, amire vágyom! Mennyi ideig kell vágyni valamire, mielőtt megkaphatjuk?

Mi pedig azt feleljük, hogy:

- Szinte semeddig, ha együtt haladtok a sodrással. Ha nem, akkor az örökkévalóságig.

Na jó! Nem addig az örökkévalóságig! Csak amíg ez az élet tart. Más szóval távol tarthatod magad attól, akivé váltál, ha tényleg komoly erőfeszítéseket teszel ennek érdekében. Viszont ehhez csatlakoznod kell egy internetes fórumhoz. Ez egy kis online közösség, ahol komoly támogatást kapsz ahhoz, hogy ne ereszd el az evezőt. Tudjátok mi történik, amikor alusztok? A csónakotok megfordul, és hagyja magát sodródni az árral. Majd felébredtek és evezz, evezz, evezz, evezz! Elalszotok, és megint szépen visz az ár. Újra ébren, és evezz, evezz, evezz, evezz! Szóval ez történik, hogy tiszta, pozitív energia lesztek.

     Egyetlen áramlat vagytok, majd megszülettek ebbe a kicsi gyermek testbe. Anyuci rögtön aggódik, úgyhogy máris ott az első zavar. Egy kis szakadás a finom rezgésetekben. Amikor elalusztok, ez a hasadék visszazárul. Amikor felébredtek, megint tágul egy kicsit. És minél többet éltek, annál több dologgal találkoztok, ami miatt bosszankodtok és aggódtok. És annál nagyobb valószínűséggel nő a szakadék aközött, akinek engeditek magatokat lenni, és akik valójában vagytok. Majd felnőttök, és szeretnétek egy jobb életet. Elmentek hát egy tanfolyamra, ahol megtanítanak meditálni. Megtanuljátok elcsendesíteni az elméteket. Amikor pedig elcsendesítitek az elméteket, nem gondolkodtok. Ha nem gondolkodtok, megszűnnek az ellenállást szülő gondolataitok. Tehát megszűnik a szakadék. Majd kiléptek a meditációból, találkoztok valakivel, akiben kivetnivalót találtok. És kiszélesítitek a szakadékot. Találtok valakit, akit magasztalhattok, és ismét nincs szakadék. Arra figyeltek, amivel gond van: kiszélesítitek. Arra figyeltek, ami rendben van: megszűntetitek. Más szóval a túláradó nagyrabecsülés mindig megszünteti a szakadékot. A gondokra fordított figyelem pedig kiszélesíti. Tehát mindig, minden nap ez zajlik, attól függően, hogy gondolatmenetetek éppen hol tart.

     Az elfogadás művészetének valójában az a lényege, hogy figyeltek az érzéseitekre. Tehát tudatában vagytok az énetek, és az énetek közötti szakadéknak. És szánt szándékkal, kisebb ellenállást okozó gondolatokhoz vezetitek magatokat azzal, hogy egyszerűen elhagyjátok a kellemetlen gondolatokat. Még csak nem is kell tényleg annyira túláradóan jó gondolataitoknak lennie. Csak ne beszéljetek többé arról, ami annyira nagyon nyugtalanít.

     Jerry és Esther egy hatalmas busszal közlekedik. A hossza tizennégy méter, és rendszerint Esther vezeti. Jerry pedig hátul foglalatoskodik valamivel. Gyakran dolgozik, filmet néz, ilyesmiket csinál. Sokszor a busz leghátsó végében üldögél. Így ha Esther mondani akar neki valamit, megnyomja a dudát. Olykor azonban a dudát sem hallja. Ijedtében minden szembejövő az árokba hajt. Ám Jerry mégse hallja, mert fülhallgató van rajta, vagy ilyesmi. Esther aztán talált a műszerfalon egy gombot, amit ha megnyom, minden lámpa felgyullad a buszon. Ha pedig még egyszer megnyomja, minden lámpa kialszik. Amikor Jerry látja, hogy a lámpák villognak, arra gondol: „Ó, Esther bizonyára mondani akar valamit.” Félretesz mindent, amivel foglalkozott, és előremegy. Majd melléülve így szól:

- Igen? Mondani akartál valamit?

Esther pedig azt mondja:

- Á, nem fontos. Árral szemben ment a gondolatom. 

Nem nagyszerű, hogy ilyen sokáig tartott, mire odaért? Ha ugyanis ott ült volna mellette, Esther egyszerűen csak kiböki. És Jerry talán egyetért vele, amitől csak rosszabb lenne a helyzet. Vagy esetleg más véleményen lenne, ezért még inkább igyekezne elmagyarázni álláspontját.

     Egyszóval: amint hangot adtok zavarotoknak, vagy egyetért vele a másik, ami tovább fokozza azt. Vagy más véleményen van, ami megerősíti a meggyőződéseteket, hogy igazatok van. Tehát ha olyasmiről beszéltek, ami eleve az áramlattal szemben van, nagyobb erőbedobással, és elszántabban fogtok evezni. Míg ha megálltok egy pillanatra, és elszámoltok tízig, majd megvizsgáljátok: ez a gondolat árral szemben, vagy azzal egy irányba halad? Belső lényem gondolja ezt? Hm, nem! Ez nem olyan érzés. Vajon a belső lényem egyetért ezzel a gondolattal? Akkor egy idő után észreveszitek, hogy mindig képesek vagytok érezni a forrásotok hívását. Érezhetitek, ha hajlandóak vagytok hallgatni rá! Némi gyakorlat kell hozzá, és gyakorlat kell hozzá minden témában. De nem kell hozzá sok idő, és annyira fogékonyak lesztek lényetek rezgésére, hogy bármikor használhatjátok ezt az útmutatást, amikor csak akarjátok.

     Ahelyett, hogy megpróbálnátok osztályozni a világ összes gondolatát, vagy minden eddigi gondolatotokat, vagy a jelenlévők, a buszon utazók, a közösségetek, politikai pártotok, egyházatok tagjai, talán a világ minden emberének a gondolatát, ahelyett, hogy megpróbálnátok mindezeket a gondolatokat osztályozni, amibe belebolondultok, érezhetitek, amit a belső lényetek tud minderről. Érezhetitek, hogy kivé lettetek. Amikor pedig ezt az érzést keresitek, és annak irányába haladtok, megérzitek testetek könnyedségét. És tudjátok, amint elengeditek az evezőt, az ellenállás nagy része abban a pillanatban alábbhagy. Ha időbe is telik, amíg az áramlattal haladva eljuttok vágyatok megvalósulásáig, ha elengeditek az evezőt, a betegségek nagy része - ha van a testetekben betegség -, azonnal enyhülni kezd. Nem vicc! A megkönnyebbülés a gyógymód, amelyre minden gyógyszer törekszik. Azt szeretnénk, ha a gyógymód helyett a rezgésben keresnétek az okokat. De még az okokat sem kell megtalálnotok, még a gondolatot sem kell megtalálnotok, amely az ellenállást okozza. Csupán találnotok kell egy gondolatot, amely nem okoz ellenállást. Egyszerűen keressetek olyan gondolatot, amely megkönnyebbülést okoz. Meg kell válogatni. Nem kell visszamennetek, és nyomon követni minden lépéseteket, hogy rájöjjetek hol tévedtetek.

     Jerry és Esther másnap Orlandoból Boca Raton felé indultak, és Esther beprogramozta a kocsi navigációs rendszerét. Jerry egyszer csak így szólt:

- Az az érzésem, hogy rossz irányba megyünk.

Esther pedig ránézett a kijelzőre, és azt mondta:

- Mindent úgy teszek, ahogy mondja!

Erre Jerry:

- Ez nem lehet helyes.

És Esther:

- Hát, csináljuk végig, és majd meglátjuk hova visz.

A navigációs rendszer tehát végigvezette őket a fizetős autópályán, amely Jerry szerint nem a kívánt irányba vitt. Majd a négyes úthoz csatlakozó kijárathoz terelte, és egy rövid szakasz után 180 fokos fordulattal visszairányította őket ugyanarra a fizetős autópályára. Az ellenkező irányba. Úgy tíz perccel később értek oda, ahová igyekeztek. Jerry nevetett, mert tisztában volt vele, hogy ez fog történni. Tényleg, ez milyen vicces. Esther megjegyezte:

- Nem tudom, hogy a szerkezet bolondult e meg, vagy én értettem félre, és rossz helyen kanyarodtam le.

Mire ez gyorsan átprogramozta magát, és közölte:

- Nos, ha már itt vagy, ez a legjobb út! 

Esther ekkor igazán kíváncsi lett:

- Most akkor a navigációs rendszer őrült meg, vagy én?

És így szólt Jerryhez:

- Tudod mi lenne igazán vicces? Visszamehetnénk, és újra végigjárhatnánk az utat, hogy megtudjuk, hol vétettük el.

Jerry pedig:

- Vagy mehetnénk tovább a helyes irányba!

- Milyen eredeti elképzelés! Úgy érted induljak onnan, ahol vagyok? Úgy érted, hogy ne menjek vissza, és ne járjak utána, hogy mit rontottunk el? Úgy érted, hogy ne menjek vissza, ne hibáztassak senkit, ne találjam meg a felelőst? Egyszerűen csak induljak el onnan, ahol vagyok?

     Mi pedig azt mondjuk, hogy tényleg ezt kívánjuk nektek! Mert ott bocsátjátok vízre a csónakotokat, ahol vízre bocsátjátok. És tudjátok mit? Vagytok, ahol vagytok! Remek mantra. Vagyok, ahol vagyok! És egy másik jó mantra: Vagyok ahol vagyok, és ez így van jól! Nem csak így van jól, nem csak elég ez így, hanem jónak kell lennie, mert ez minden, amitek van. Más szóval nincs más választásotok, tehát jobb megbékélni vele. Vagyok, ahol vagyok! Ó, hát ez csakugyan békességet ad, nem? Vagyok, ahol vagyok! És miért jó ez így? Mert vagyok, ahol vagyok! És ez így jó! És miért jó? Mert nincs más választásom, tehát jónak kell lennie. Nincs más választásom, vagyok, ahol vagyok! Vagyok, ahol vagyok! A betegségnél vagy az egészségnél bocsátottam vízre a csónakomat. A bőségnél tettem vízre, vagy ott, ahol hiányt szenvedek valamiből. Egy válás, vagy egy szörnyű tapasztalat. Vagy épp a szerelem kellős közepén bocsátottam vízre a csónakomat. Vízre bocsátottam a csónakomat, de bárhol is indultam útnak, bármilyen kérdés is eleven bennem, vagyok, ahol vagyok, és ez így van jól! És jónak kell lennie, mert ennyi elég! Ez eltart majd egy darabig. Szívesen maradnánk egész nap, mert szeretnénk elmondani nektek: vagyok, ahol vagyok, és ez elég így. És vagyok, ahol vagyok, és ennyi elég! És csak egyetlen érzés számít, ez pedig a megkönnyebbülés érzése. Vagyis ebben a pillanatban vagyok, ahol vagyok, és ez így van jól. Mert ez minden, amim van. Egyetlen csodás, varázslatos választási lehetőségem van: Áramlattal egy irányban, vagy áramlattal szemben. Kissé jobban érzem magam, vagy kissé rosszabbul érzem magam, ez minden, amim van. Ám ennyi elegendő, hiszen bárhol is vagyok, az áramlat irányának megfelelő gondolatokat keresek. És ahol éppen most vagyok, történjék bármi, az áramlat irányának megfelelő gondolatokat keresek. Tudjátok mi történik? Elkezdtek együtt haladni az árral. Amint elkezdtek együtt haladni az áramlással, mivel minden vágyatok az áramlat irányába mutat, sodródni kezdtek a kívánt körülmények és események felé. Minden dolog, amelyre olykor régóta vágytatok, szinte azon nyomban elétek bukkan. Mert csak az választott el benneteket ezektől, hogy árral szemben eveztetek.

     Tudjátok, mi nagyon érdekes a mi légies nézőpontunkból, ahonnan mindent látunk? Ez az egyik dolog, ami a leginkább mulattat majd titeket, ha elpatkoltok. Legalábbis ezt hallottuk a legutóbb elpatkoltaktól. Az áramlat olyan nagyszerű, hogy elkerülhetetlenül elvisz benneteket mindenhez, amit csak akartok. Előbb vagy utóbb. És minél hamarabb fordultok önszántatokból a sodrásba, és haladtok együtt vele, annál gyorsabban eléritek a vágyaitokat. Sokan hátat fordítotok a sodrásnak, árral szembe fordítjátok a tekinteteteket, és nagy erőbedobással eveztek. De ha erősek is vagytok, a jólét árama annyival hatalmasabb, hogy így is, úgy is elvisz ahhoz amit akartok. Azonban nem látjátok, elmentek mellette. Elszalasztjátok a lehetőségeiteket, mert rezgéseitek nem állnak összhangban velük. Vagyis nem látjátok őket. Ha a bizalom és várakozás elengedett állapotában volnátok, annyival könnyebb volna. Elég jó képet kaptatok erről, ugye? Hatalmas teremtők vagytok, akik fontos okból érkeztek ide, és olyan sokkal többek vagytok, mint amit itt, ebben a fizikai testben láttok. És ha hagyjátok, hogy kicsit elengedjétek magatokat ott, ahol vagytok, megforduljatok, és együtt haladjatok az árral, felfedezitek már a döntés első napján a sodrás hatalmát. Felfedezitek az áramlat hatalmát, a vonzás törvényének a hatalmát, meg saját értéketek hatalmát. És lényetek örök természetét. Az élet azért van, hogy jó legyen számotokra. Jó érzést kell okoznia. Jó mulatságnak kell éreznetek. Az életnek az a célja, hogy jól érezzétek magatokat. Semmiképp sem a küszködésért jöttetek, hanem az ellentétek miatt, mert az ellentétekből származik az áramlat ereje. Az ellentétek adják hozzá a rezgések jegyzékéhez mindazt, amit szeretnétek. Az ellentétek révén teljesedik ki lényetek. Hogyan lehetek hát fizikai testben, és fordíthatom javamra az ellentéteket, miközben azzá a lénnyé válok, akivé életem alakít. Úgy, hogy figyelek, és éber vagyok. És nem félek az elkövetkezendőktől. Befogadok mindent, és látom, amit nem akarok. És tudom, hogy mi az amit akarok. És nagy gondot fordítok az érzéseimre, hogy mindig a lehető legjobb érzést okozó gondolatot keressem, amit csak találhatok. És mielőtt ráeszmélnétek, életetek ellentétei már nem is olyan szélsőségesek. Ha valóban tudjátok, hogy mit nem akartok, akkor valóban tudjátok, hogy mi az amit akartok. Tehát minél inkább az áramlás irányába fordultok, és együtt haladtok vele, ellentéteitek annál kevésbé lesznek kiélezettek. Na már most, akik kedvelik ennek a bonyodalmait, azok talán nem szívesen választják a simább utat. Azonban eljuthattok oda, ahol az ellentétek azt mondják:

- Ezt szeretném!

Együtt haladtok a sodrással, és megkapjátok. Ezt szeretném! Együtt haladtok a sodrással, és megkapjátok! Ezt szeretném! Tehát akarod, és megkapod! Akarod és megkapod! Akarod és megkapod! Akarod és megkapod! Akarod és megkapod! Akarod és megkapod! Akarod és megkapod! Akarod és megkapod! De veletek általában így történik: Akarod, és nem kapod meg! Akarod, és nem kapod meg! Akarod, és nem kapod meg! Ez nincs nekem, az nincs nekem, nincs ez, nincs az, ez nincs nekem, az nincs nekem, nincs, nincs, nincs. De neked sincs olyan, neked sincs! Neked nincs, nincs nekem se, látom hogy nincs neked. Te hogy bírod, hogy neked nincs? Neked sem tetszik? Én nem szeretem, hogy nekem nincs, nekik van! Nekünk nincs, nekünk nincs! Alapítsunk egy klubbot! Azok akik ellenzik hogy nincs, azok akik ellenzik, hogy ne legyen meg amit akarnak! És minél inkább nincs, annál jobban akarjátok. És minél többet beszéltek róla hogy nincs, annál inkább akarjátok. Tehát gyorsabbá és gyorsabbá és gyorsabbá teszitek a sodrást!

     Aztán azt mondjátok:

- Tudjátok, nincs ez így rendben!

Mi pedig azt mondjuk, hogy:

- Ez azért van, mert az életetek arra kényszerít, hogy mozgásban tartsátok ezt a rohanó áramlatot. És csatlakoztok ezekhez a csoportokhoz, amelyek nem haladnak együtt a sodrással, és szétszaggatjátok magatokat.

Ti pedig azt mondjátok:

- Tudom! Láttam a röntgenfelvételt.

- Tudom! Megkaptam a vérvizsgálat eredményét!

Mi viszont azt mondjuk, hogy:

- Engedd csak el! Engedd csak el! Hagyd menni, bármi is az, ami nem esik jól, és elkezdesz együtt haladni az árral.

     Tudjátok e, hogy nem azért lesztek betegek, mert kimondottan a betegségre gondoltok? Ha egyszer megbetegedtek, azért maradtok betegek, mert a betegségre gondoltok, de nem azért betegedtek meg, mert a betegségre gondoltok. Azért lesztek betegek, mert nem kedvelitek azt az illetőt a munkahelyeteken. Azért lesztek betegek, mert beteljesületlennek érzitek az életeteket. Azért lesztek betegek, mert valaki nem értett egyet veletek, és huszonöt évvel ezelőtt elárult. És amit azóta minden egyes nap felemlegettek! Azért lesztek betegek, mert folyton nemkívánatos dolgokról beszéltek, és az áramlatotok nem lassúbbodik, mert ez nem a vidámpark! Senki sem állíthatja meg az áramlatot! Ne akarjátok, hogy megálljon, tudjátok ez az élet hívószava. A forrás hívószava.

     Szeretnénk segíteni nektek, hogy bárhol is vagytok, megforduljatok, és együtt haladjatok az árral. Minden fortélyt átadunk, ami csak a tarsolyunkban van, és segíthet felhagyni az ellenállással. Az egyetlen dologgal, ami visszatart vágyaitok teljesülésétől. És ha az a vágyatok, hogy minden téren csökkentsétek a távolságot jelenlegi és kívánt helyzetetek között, örömmel látogatunk el hozzátok. Minden kérdésetekre van válaszunk. Minden gondra van megoldás, minden félreértést felválthat megértés. Minden zavar tisztázható. Nem azért, mert van egy varázspálcánk, hanem mert ismerjük a törvényeket. Ismerjük a természeteteket és az áramlat erejét. És láttuk a jövőtöket.

     



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 6
Heti: 21
Havi: 314
Össz.: 75 124

Látogatottság növelés
Oldal: Kérd és megadatik
Lépj ki a hétköznapokból! - © 2008 - 2024 - bolcseletek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »