JAMES REDFIELD: A MENNYEI PRÓFÉCIA

(Kivonat)

 

A Kézirat azt mondja: ha valaki keresztezi az utunkat, mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek. De azt, hogy át tudjuk–e venni az üzenetet, attól függ, miként reagálunk ezekre a találkozásokra. Ha elbeszélgetünk valakivel, aki keresztezte utunkat és a beszélgetésben semmi olyan nincs, ami jelenlegi kérdéseinkre vonatkozik, az nem jelenti azt, hogy ne hozott volna üzenetet. Csak éppen valami okból elszalasztottuk.

Ha ilyesmi történik, akármit csinálunk éppen, hagyjuk abba és próbáljuk meg kideríteni, milyen üzenetünk van ennek az embernek a számára, és ő milyen üzenetet hozott nekünk.
Ha az emberiség egyszer megérti ezt a valóságot, céltudatosabbá és hatékonyabbá válik a kommunikáció.

A Kézirat receptet ad arra, hogyan bánjunk egymással.

Gondoljunk vissza arra, hogy az energiából álló világban az ember az egyetlen aki tudatosan képes energiát kivetíteni úgy, hogy az ember gyönyörködik a dolgok szépségében amíg annyi energiát gyűjt, hogy eltölti a szeretet érzése. Ekkor tudjuk visszaadni, visszasugározni az energiát.

Ugyanez az elv érvényesül az emberek esetében is, ha megcsodáljuk egy ember megjelenését, tartását, ha valóban őrá koncentrálunk, mígnem alakjának, vonásainak egyedisége felragyog, akkor átadhatunk neki energiát, felemelhetjük.

Az első lépés természetesen az, hogy a magunk energiaszintje magas legyen, akkor megindíthatjuk az energia áramlását önmagunkba és rajtunk keresztül a másik emberbe.
Minél inkább gyönyörködünk a másik ember teljességében, belső szépségében, annál több energia árad belé és természetesen belénk is. Ez valójában színtiszta hedonizmus (gyönyörök, élvezetek hajszolása és azok hangoztatása).

Minél inkább képesek vagyunk másokat szeretni és csodálni, annál több energia áramlik belénk. Ezért nem is tehetünk jobban önmagunkkal, mint hogy másokat szeretünk, hogy árasztjuk feléjük az energiát.

Az energia kivetítése óriási hatást gyakorol az egyénre. Ha energiával tölt fel éppen valaki, akkor azt érezzük, hogy könnyebben tudjuk szavakba foglalni a gondolatainkat. Mivel a másik jóvoltából több energiánk van, mint egyébként lenne, világosabban látjuk az igazságainkat és könnyebben át tudjuk adni magunkat a beszélgető partnerünknek.

Mi pedig revelációként (kinyilatkoztatás, jelenés, látomás) éljük meg, amit a partner mond. Ettől még tisztábbnak fogja látni a partnerünk a felsőbbrendű énünket és még mélyebb szinten tud koncentrálni rá, ezáltal még több energiát tud sugározni felénk, még világosabban látjuk az igazságainkat, és a ciklus kezdődik elölről.

Ha két vagy több ember tudatosan alkalmazza ezt a módszert, hihetetlen magasságokba képesek emelkedni, miközben egymást építik és maguk is épülnek.

Meg kell értenünk azonban, hogy ez teljesen más, mint a többi kölcsönös függőségen alapuló kapcsolat.
Az utóbbi is így kezdődik, de hamarosan bénítóvá válik, mert a kötődés elszigeteli őket a forrástól, elfogy az energiájuk. A valódi energiakivetítés nem kíván kötődést, nincs benne hátsó szándék. A benne részt vevő embereket csupán az üzenet érdekli.

Mit tegyünk akkor, ha az, akivel beszélünk, már benne van egy hatalmi drámában és bennünket is bele akar rángatni? Hogyan vehetjük ennek elejét.?

A Kézirat azt mondja, hogy ha mi nem indítjuk be a dráma ellenpárját, akkor a másik drámája szétesik. A partnerünk nem játszhatja el a maga hatalmi drámáját, ha mi nem indítjuk be a dráma ellenpárját.

Ne felejtsük el azonban azt, hogy mindenkinek a hatalmi drámája gyerekkorban alakult ki, egy valaki másnak a drámájára adott reakcióként. Tehát minden drámán a tökéletes előadáshoz szükség van az ellenpárjára is. Például a megfélemlítő típusnak ahhoz, hogy energiát szerezzen, vagy egy szegény én–re van szüksége, vagy egy másik megfélemlítőre.

Ha azonban a Kézirat tanácsa szerint járunk el, akkor úgy szerelhetjük le a partnert, hogy nevén nevezzük a másik drámáját. Minden dráma az energia megszerzésére irányuló rejtett stratégia. Az energiáért vívott leplezett küzdelem nem folytatódhat tovább, ha rámutatnak, ha az napvilágra kerül. Többé nem leplezhető. Igen : egyszerű módszer. Az igazság mindig hat. Utána a partner kénytelen nyíltan, álságok, nélkül viselkedni.
Ezt valamennyien megtettük már, csak éppen egyre többet tudunk arról, mi a tétje. De ahhoz, hogy igazán működjék, a dráma mögé kell nézni, meg kell látni az igazi embert mögötte, és a lehető legtöbb energiát kell küldeni neki. Ha megérzi, hogy az energiához úgy is hozzájut, könnyebben felhagy a mesterkedéssel. Így kell leszerelni valakit, aki a drámáját játssza.

Összefoglalva:
A mindenség energiából áll: olyan energiából, amely reagál az elvárásainkra. A többi ember is része ennek az energia–univerzumnak, tehát, ha kérdésünk van, megjelennek azok az emberek, akik meghozzák a választ számunkra.
Mindenki aki az utunkat keresztezi, üzenetet hoz nekünk. Különben más utat választott volna, vagy hamarabb elment volna, mint ahogy mi odaértünk volna valahová. De az, hogy pont azok az emberek, vannak ott, ahol mi is vagyunk, az csak egy dolgot jelenthet: azt, hogy van valamilyen oka az ottlétüknek. Ez ilyen egyszerű.
A dologban csak az a nehéz, hogy eldöntsük, kivel elegyedjünk szóba, ha mindenkivel nem beszélhetünk. De erre vannak bizonyos jelek, amelyeket észre kell vennünk.

A Kézirat azt mondja, meg fogjuk tanulni, hogy a váratlan, önkéntelen szemkontaktus annak a jele: két embernek beszélnie kell egymással. Ez nagyon gyakran megtörténik velünk. És miután megtörtént, a legtöbb ember el is felejti. Megy tovább a dolga után. Más jelek is vannak: például a felismerés érzése: ha az embernek valaki ismerősnek tűnik, pedig tudja, hogy még sohasem találkoztak.
Ez azért van, mert bizonyos emberekkel egyazon gondolati csoportba tartozunk. A gondolati csoportok tagjai általában azonos érdeklődési pályák mentén fejlődnek. Azonos módon gondolkodnak, és ez hasonló arckifejezést, hasonló külső megjelenést eredményez. Intuitív módon felismerjük a velünk azonos gondolati csoportba tartozókat, ők azok, akik nagyon gyakran hoznak üzenetet a számunkra.

Ha az ember mélyebb szinten figyel meg valakit, észreveheti a valódi énjét a magára öltött álcák alatt. Ha erre a szintre koncentrál, az arca finom rezdüléseiből kiolvashatja, mit gondol a másik. Ez teljesen természetes dolog. A telepátia is teljesen természetes. Tehát ilyenkor össze kell szednünk az energiát, beszélni azzal az emberrel és megfogalmazni számára az igazságot olyan formában, hogy azt biztosan megértse.

Tehát a Nyolcadik Felismerés az emberekhez való viszonyulásról szól, a gyerekekhez és a felnőttekhez egyaránt. Arról, hogy nevezzük nevén a hatalmi drámát és koncentráljunk az emberekre, hogy energiát küldjünk nekik. És ha a megfelelő emberekkel váltunk szót, megkapjuk a kérdéseinkre adható választ.

Most nézzük azt, mi történik egy olyan csoportban, ahol a jelenlévők mindegyike ezek szerint az elvek szerint működik.

A Nyolcadik Felismeréshez tartozik, hogy megtanuljunk tudatosan csoportként működni. Amikor a csoport tagjai beszélgetnek, minden pillanatban csak egy rendelkezik közülük a legerőteljesebb gondolattal. A csoport tagjai, ha figyelnek, megérezhetik, ki következik szólásra; ekkor energiájukat tudatosan erre az emberre irányíthatják, így segítve őt ahhoz, hogy gondolatát a lehető legvilágosabban fogalmazhassa meg.
Ezután, miközben a beszélgetés továbbhalad, valaki más lesz a legerőteljesebb gondolat birtokában, és így tovább. Ha figyelünk arra, ami elhangzik, megérezhetjük, hogy mikor van rajtunk a sor. És akkor eszünkbe fog jutni a gondolat. Ennek a folyamatnak az a kulcsa, hogy az ember beszéljen, ha rajta a sor, és sugározzon energiát, ha valaki másnál van a szó. Ez azonban sok féle módon tud tévútra siklani.
Egyes emberek csoporthelyzetben felfuvalkodottá válnak. Megérzik egy gondolat erejét és megszólalnak, hogy kimondják; aztán mivel az energia áradása oly kellemes érzés, egyre csak beszélnek tovább, jóval azután is, hogy az energiát át kellene adniuk valaki másnak.
Arra törekszenek, hogy monopolizálják a csoportot. Mások túlzottan visszafogottak; amikor megérzik a gondolat erejét, akkor sem merik megkockáztatni, hogy megszólaljanak.
Ha ilyesmi történik; a csoport széttöredezik, és a tagjai nem részesülnek az összes üzenet hozadékában. Ugyanez  történik akkor is, ha a csoport valamely tagját a többiek közül néhányan nem fogadják be. A kirekesztett személyeket nem engedik energiához jutni, így azonban megfosztják a csoportot az ő gondolataik jótéteményeitől.

Az is fontos, hogy miként zárnak ki egyes embereket. Ha valaki ellenszenvet vált ki belőlünk, vagy fenyegetve érezzük magunkat általa, természetes reakciónk az,hogy valamely visszatetsző vonásra koncentrálunk, valami olyasmire ami irritál. Sajnos ha ezt tesszük – ahelyett, hogy észrevennénk az illető mélyen rejlő szépségét és energiát küldenénk felé – akkor elvesszük tőle az energiát és valóban ártunk neki.
Egyszer csak azt veszi észre, hogy rútabbnak, kevésbé magabiztosnak érzi magát, egyszerűen azért, mert kiszipolyozzuk belőle az energiát.
Ezért olyan fontos ez a folyamat, mert az emberek kint a világban iszonyú tempóban öregítik egymást a vad vetélkedéssel.

Nem szabad azonban felednünk, hogy a valóban jól működő csoportban épp az ellenkezője történik: ott a csoport minden tagjának energia– és rezgésszintje, emelkedik, mert a többiek mind energiát sugároznak felé. Ha ez történik, mindenkinek az egyéni energiája egyesül egy közös energia–bankká. Olyan ez, mintha a csoport egyetlen test volna, sok fejjel. Olykor az egyik fej beszél a test nevében, olykor a másik. De az így működő csoportnak minden tagja tudja, mikor szólaljon meg és mit mondjon, mert valóban világosabban látja az életet. Ez az a Magasabb Rendű Személy, akiről a Nyolcadik Felismerés beszél, a férfi és nő közötti kapcsolatról szólva. Ilyen magasabb rendű személy azonban másféle kapcsolatokban is létrejöhet.



Kilencedik Felismerés: Az új kultúra
Miként változik meg az emberi társadalom


A Nyolcadik Felismerésben ismertetett tudatos társalgás, amelyben mindenki igyekszik a többiekből a lehető legtöbbet kihozni, ahelyett, hogy uralomra törne felettük: ezt a hozzáállást fogja előbb–utóbb magáévá tenni az egész emberiség. Gondoljuk csak el, milyen magasra szökik majd az emberek energiaszintje, mennyire meggyorsul az evolúciójuk!

De vajon hogyan változik meg az emberi kultúra, ha megemelkedik az általános energiaszint?
A Kilencedik Felismerés elmagyarázza, hogy miként fog megváltozni, az emberi kultúra a következő évezredben a tudatos evolúció hatására. Egy lényegesen új életformát ír le. Azt jósolja, hogy az emberiség önként lecsökkenti majd a lélekszámát, hogy mindenki a föld legszebb, energiában leggazdagabb helyein élhessen. De megjegyzendő, hogy sokkal több ilyen terület lesz a jövőben, mert céltudatosan felhagyunk az erdők irtásával; így az erdők érettebb állapotban, hatékonyabban gyűjthetik az energiát.
A következő évezred derekán az emberi lakóhelyek ötszáz éves fák és gondosan ápolt kertek között állnak majd, de könnyen áthidalható távolságban a technikailag hihetetlenül fejlett városi környezettől. Addigra a túlélés alapvető eszközeit – a táplálékot, a ruházatot, a közlekedési eszközöket – teljesen automatizálva állítják elő, és mindenkinek rendelkezésére fognak állni. Szükségleteinket pénz igénybevétele nélkül is tökéletesen ki tudjuk majd elégíteni, de sem dőzsölést, sem lustaságot nem lehet majd tapasztalni.

Intuíciói által vezettetve minden ember pontosan tudni fogja, mit tegyen és mikor, és mindez harmonikusan illeszkedik majd az összes többi ember tevékenységéhez. Senki sem ragadtatja magát túlfogyasztásra, mert az ember elengedi a biztonságra való törekvésből fakadó birtoklási vágyát. A következő évezredben más lesz az élet.
A Kézirat szerint a cél iránti igényünket tökéletesen kielégíti a saját evolúciónkban átélt izgalom: az az örömérzés, amely az intuícióval és a beteljesedő sors átélésével jár együtt.
A Felismerés olyan emberi világot fest le, amelyben mindenki lelassult, ennélfogva figyelmesebb; mindig éberen várja a következő, jelentőségteljes találkozást. Tudni fogjuk, hogy ez bárhol bekövetkezhet: az erdőben kanyargó úton, vagy a hegyszoros fölött átívelő viadukton is.

Képzeljünk el ilyen jelentőségteljes emberi találkozásokat, milyen lesz, amikor két ember első ízben találkozik egymással. Először is mindegyik megfigyeli a másik energiamezőjét, amivel napvilágra kerül mindenfajta manipuláció. Miután így tisztázták önmagukat egymás előtt, tudatosan megosztják egymással élettörténetüket, míg fel nem fedezik az üzeneteket. Ezután mindketten továbbhaladnak saját útjukon, de a találkozás mindkettejükben jelentékeny változást idéz elő. Rezgésszintjük megemelkedik és ettől kezdve olyan módon érinthetnek meg másokat, ahogy a találkozásuk előtt nem lettek volna képesek.

A természetes igazságkereső hajlamunk vezet majd el erre az útra, de talán könnyebb lesz megérteni, hogyan megy majd ez végbe, ha ugyanúgy elképzeljük a következő évezredet, ahogyan elképzeltük a jelenlegit a Második Felismerésben.

Mintha egyetlen emberélet alatt élnénk át az egész évezredet:
Gondoljuk el mi minden történt már ebben az évezredben! A középkorban egyszerű világban éltünk, ahol a jót és a rosszat az egyház emberei határozták meg. De a reneszánsz idején felszabadultunk. Felismertük, hogy az embernek a mindenségben elfoglalt helye több, mint amiről az egyház emberei tudnak; mi a történet egészét tudni akartuk.
Előreküldtük a tudományt, hogy derítse fel valódi helyzetünket, de ez a lépés nem hozta meg az eredményt, amelyre pedig azonnal szükségünk lett volna. Ezért úgy döntöttünk, hogy letelepszünk és modern munkaerkölcsünkből olyan felfogást alakítottunk ki, amely a vallásossal szemben világi valóságot tételezett fel, és igyekezett kiszorítani a rejtélyeket a világból. Ma már tudjuk mi a helyzet ezzel a felfogással. Már látjuk: azért töltöttünk öt évszázadot az emberi élet anyagi alapjainak megteremtésével, mert ezzel díszleteztük be a színpadot a következő felvonás számára: annak életmódnak az előkészületeit tettük meg, amely visszaadja a létezés titokzatosságát.

Ha elérjük a kritikus tömeget és a felismerések világméretekben elterjednek, az emberiség először az intenzív befelé fordulás időszakát éli majd meg. Megértjük milyen szép a természet világa. A fákat, a folyókat, a hegyeket hatalmas, tiszteletet parancsoló templomoknak tekintjük majd. Véget vetünk minden olyan gazdasági tevékenységnek, amely veszélyezteti ezt a kincset. És azok, akik legközelebb állnak hozzá, megtalálják majd a megoldást a környezetszennyezés elkerülésére: mert valaki a saját evolúciójának útját követve intuitív módon rábukkan az alternatívára.
Ezt jelzik a tudományos módszerrel kapott legújabb eredmények is: az emberség azért él ezen a bolygón, hogy tudatosan hajtsa végre saját evolúcióját. És mire megtanuljuk a tudatos fejlődést, egyik igazságtól a másikig követve saját egyéni utunkat, a Kézirat szerint az általános kultúra nagyon is kiszámítható módon átalakul.

Ez része lesz az első nagy változásnak, ami együtt jár azzal, hogy emberek nagy tömegei változtatnak majd foglalkozást. Ha ugyanis az intuíció világosan közli veled, ki vagy és mit kellene tenned, nagyon gyakran előfordul, hogy az ember rájön: nem a megfelelő pályán van, és a növekedés érdekében más munkát kell választania. A Kézirat azt jósolja: ebben az időszakban némelyik ember az élete során többször is módosítani fog a pályáján.

A következő kulturális változás a javak termelésének automatizálása lesz. Azok, akik megvalósítják, tehát a technika emberei, úgy vélik majd: erre a gazdaság, hatékonyságának fokozása miatt van szükség. De ahogy intuícióik egyre tisztábbá válnak, meglátják majd, hogy az automatizáció igazi célja: felszabadítani az emberek idejét, hogy másfoglalatosságokat űzhessenek

Mi, többiek ezalatt saját intuíciónkat követjük választott szakmánkban, és azt kívánjuk bárcsak még több szabad időnk volna. Rájövünk, hogy az igazság, amelyet nekünk kell megfogalmaznunk, és minden, amit nekünk kell megtennünk, túlságosan egyedi, semhogy egy szokványos munkakör keretei közé beszorítható volna. Megtaláljuk tehát a módját a munkaidő lerövidítésének, hogy saját igazságunk nyomába eredhessünk. Egy teljes munkakört két–három ember fog ellátni. Ez a tendencia segít legalább részmunkaidős állást találni azoknak, akik az automatizáció miatt vesztették el munkahelyüket.

De mi lesz a pénzzel? Azt senki sem akarja elhinni, hogy az emberek önszántukból csökkentsék a jövedelmüket.

A Kézirat szerint a jövedelmünk változatlan marad; az emberek ugyanis az általunk szállított felismerésekért fizetnek majd.
Ahogy egyre többet és többet tudunk majd a világegyetem energiájának dinamikájáról, megértjük majd, mi játszódik le olyankor, amikor valakinek adunk valamit. Ma az adakozással kapcsolatban jóformán csak az egyházi dézsma szűk és szegényes fogalma ismeretes.
Mint tudjuk a dézsma közkeletű felfogása arra szólít fel, hogy az ember  jövedelmének tíz százalékát ajánlja fel az egyház javára. Erre az a magyarázat, hogy egyszer majd minden adomány sokszorosan megtérül.

A Kilencedik Felismerés azonban elmagyarázza, hogy az adakozás valójában a támogatás univerzális elve: nemcsak az egyházakra, hanem mindenkire vonatkozik. Amikor az ember ad, ugyanakkor kap is, mert ez az energia működésének elve a világmindenségben. Jusson eszünkbe: amikor valaki felé energiát sugárzunk, ezzel önmagunkban űr támad, és az energiaforrásra rákapcsolódott ember újra megtelik. Ugyanígy működik a pénz is.

A Kilencedik Felismerés kijelenti: ha egyszer elkezdünk folyamatosan adni, attól kezdve mindig több fog beáramlani, mint amennyit egyáltalán szét tudunk osztani.
Adományaink pedig azokhoz jussanak, akiktől spirituális igazságot kaptunk. Amikor bizonyos emberek épp a megfelelő pillanatban lépnek be az életünkbe, hogy meghozzák a választ, amire szükségünk van, akkor pénzt kell adnunk nekik. Így egészítjük ki jövedelmünket, így szabadulunk fel foglalkozásunk korlátai alól.
Ahogy egyre több ember kapcsolódik bele ebbe a spirituális gazdaságba, úgy alakul át mindinkább a következő évezred kultúrája. Addigra már megtettük azt az evolúciós lépést, amely a nekünk megfelelő foglalkozáshoz vezetett bennünket.
Most az újabb szakasz következik: amikor azért kapunk fizetséget, mert szabadon fejlődünk és saját igazságunkat átadjuk másoknak.


Ha mindenki részt vesz ebben, akkor mindenki állandóan ad és kap, és ez állandó kölcsönhatás, az állandó információcsere lesz a munkája mindenkinek: ez lesz a gazdaság új iránya.

Azok az emberek fognak fizetni nekünk, akiket megérintettünk. Ezáltal teljesen automatikussá válik az élet, anyagi szükségleteinek előteremtése, hiszen túl sok lesz a dolgunk ahhoz, hogy még ezeket a rendszereket is birtokoljuk, és működtessük. Szükséges lesz a termelés automatizálása, közműként való működtetése. Esetleg lehetünk benne résztulajdonosok, de ez az állapot felszabadít bennünket, hogy továbbfejleszthessük azt, amit már ma is az információ korszakának nevezünk.

De számunkra most az a fontos, hogy megértsük merre tartunk. Nem voltunk képesek megkímélni a környezetűnket, demokratizálni a bolygónkat, enni adni a szegényeknek, mert sokáig nem tudtuk felszámolni a szűkségtől való félelmünket, uralkodási vágyunkat, így nem voltunk képesek adakozni sem. Nem tudtunk megszabadulni korlátainktól, mert nem volt alternatív életszemlélet. De most már van!

Magfúzió, szupravezető, mesterséges intelligencia az automatizálási technika már nem jár messze a céltól, és végre azt is tudjuk, miért van erre szükség. Az a legfontosabb, hogy meglássuk ennek az életmódnak az igazságát.
Nem azért vagyunk ezen a bolygón, hogy kiépítsük a magunk személyes uralkodási rendszerét, hanem azért, hogy fejlődjünk. Az átalakulás folyamata azzal indul meg, hogy a többieket a felismerésekért fizetjük, és ahogy a gazdaság mind nagyobb része automatizálódik, a pénz teljesen el is fog tűnni. Nem lesz rá szükség. Ha követjük az intuíció útmutatását, mindenki csak annyit fog elvenni, amennyire szüksége van. És megértjük azt is, hogy a Föld természetes területeit ápolni és védelmezni kell, mert hihetetlen erőforrásokat tartalmaznak.

Az emberiség spirituális fejlődésével párhuzamosan önként lecsökkentjük a Föld népességét arra a szintre, amennyit a bolygó el tud tartani. A bolygó természetes energiarendszerén belüli életre fogunk berendezkedni. A mezőgazdaságot automatizáljuk, kivéve azoknak a növényeknek a termesztését, amelyeket az ember maga akar fogyasztás előtt energiával feltölteni. Az építkezéshez szükséges fát külön erre kijelölt területeken fogjuk nevelni. Így a Föld többi fája szabadon növekedhet, öregedhet, mígnem hatalmas erdőségek alakulnak ki.

Végül kivétel helyett szabály lesz az erdő léte, és minden ember ilyen erőforrások közelében lakik majd. Gondoljuk csak el, micsoda energiabőségben fogunk élni.
Ez biztosan megemeli majd mindenkinek az energiaszintjét. Ettől felgyorsul majd az evolúció üteme.
Minél több energia árad majd belénk, a mindenség annál készségesebben hozza majd elénk azokat az embereket, akik választ adnak kérdéseinkre. És valahányszor követjük az intuíciókat, valahányszor egy rejtélyes találkozás előrevisz bennünket, mindannyiszor megemelkedik a rezgésszintünk. Mind tovább, mind magasabbra...

A Kézirat sok vallás lényegét megvilágítja és segít, hogy ezek a vallások beteljesítsék ígéretüket. Minden vallás arról szól, hogy az emberiség kapcsolatot keres valami magasabb forrással. És minden vallás azt mondja, hogy Istent belül kell érzékelni, ez az érzékelés kitölti az embert és többé teszi, mint ami azelőtt volt. A vallások akkor romlanak meg, amikor egyházi vezetők Isten akaratát magyarázzák az embereknek ahelyett, hogy megmutatnák, hogyan találhatják meg az utat önmagukban.

A Kézirat szerint valamikor a történelem folyamán egy ember meg fogja találni az Isten energiaforrására való rákapcsolódás igazi módját és maradandó példát mutat arra, hogy ennek elérése lehetséges dolog.
Ez a Felismerés elárulja végső sorsunkat: elmondja, hogy mi emberek vagyunk az evolúció csúcspontja. Beszél arról, hogy az anyag kezdetben gyenge formát ölt, aztán egyre bonyolultabbat, ahogy egyik elem következik a másik után, aztán egyik faj a másik után, és mindegyik az előzőnél magasabb rezgésszinten működik.

Amikor megjelentek az első, primitív humanoidok, tudattalanul ezt az evolúciót folytatták tovább, amikor legyőzték a másikat, ezáltal energiához jutottak és egy kicsit előreléptek, majd maguk is áldozatul estek, és elveszítették az energiát. Ez a fizikai konfliktus mindaddig folytatódott, amíg fel nem találtuk a demokráciát – azt a rendszert, amely a konfliktusokat meg nem oldja ugyan, de a fizikai síkról átirányítja mentális síkra.
Most pedig ezt az egész folyamatot behozzuk a tudatba. Ma már látható, hogy az egész emberi történelem a tudatos evolúcióra készített fel bennünket. Ma már képesek vagyunk tudatosan emelni energiaszintünket, átélni a véletleneket. Ez felgyorsítja az evolúció menetét és még magasabbra emeli a rezgésszintünket.

Az a sorsunk, hogy állandóan emeljük energiaszintünket. És ahogy az energiaszint emelkedik, úgy emelkedik testünk atomjainak rezgésszintje is.
Ez azt jelenti, hogy egyre könnyebbé, egyre inkább tisztán spirituális lényekké válunk.
Miközben az emberek rezgésszintje emelkedik, döbbenetes dolog megy végbe. Embercsoportok, akik elértek egy bizonyos szintet, hirtelen láthatatlanná válnak azok számára, akiknek a rezgése alacsonyabb szintű. Az alacsonyabb szinten tartózkodók számára olyan lesz ez, mintha a többiek egyszerűen eltűnnének, a csoport tagjai azonban úgy érzik, hogy még mindig ott vannak, csak éppen könnyebbnek érzik magukat.
Amikor az emberek rezgése eléri azt a szintet, ahol a többiek már nem érzékelik őket, ez annak a jele, hogy átlépnek a határon, amely ezt az életet elválasztja a más világtól, ahonnan jöttünk és ahová halálunk után visszatérünk.

A határ tudatos átlépését Krisztus példája mutatja. Ő tökéletesen megnyitotta magát az energia számára és annyira könnyűvé vált, hogy képes volt járni a vízen. Itt a Földön le tudta győzni a halált és ő volt az első, aki átlépett, áthatolt a fizikai világból a spirituális világba. Az ő élete bemutatta, hogyan hajtható ez végre és ha összekapcsolódunk ugyanazzal  a forrással, fokról fokra mi is eljuthatunk ugyanoda.
Egyszer mindannyian elérjük majd azt a magas rezgésállapotot, amikor a mai alakunkban képesek leszünk átlépni a mennyországba.

A Felismerés azt állítja, hogy a legtöbb ember a harmadik évezredben eléri ezt a rezgésszintet, a hozzá legközelebb állók csoportjaival közösen.
A történelem folyamán egyes kultúrák már el is érték ezt a rezgést. A Kilencedik Felismerés szerint a maják együtt léptek át.

(De vigyázzunk, a félelem nagymértékben lecsökkenti az ember rezgését.)
Egyes egyének szórványos átlépése lehetséges ugyan, de az emberiség általános átlényegülése csak akkor valósulhat meg, ha teljesen megszüntetjük a félelmet, ha minden körülmények között fenn tudjuk tartani a kellő rezgésszintet.

A Kilencedik Felismerés segít létrehozni ezt a magabiztosságot.
És a felismerés mutatja meg, merre tartunk. Az összes többi felismerés hihetetlenül szépnek és energiával teltnek mutatja a világot, minket pedig, mint akik fokozzák a szépségével való kapcsolatunkat, s ez által észreveszik.

Minél több szépséget észlelünk, annál inkább fejlődünk. Minél jobban fejlődünk, annál magasabb a rezgésszintünk. A felismerés megmutatja, hogy kitágult érzékelésünk végül megnyit bennünket a Mennyország számára, amely ma is itt van előttünk, csak éppen nem látjuk.

Valahányszor kételkedünk saját utunkban, vagy szem elől tévesztjük a folyamatot, emlékezetünkbe kell idéznünk, hogy mi felé fejlődünk, miről szól az élet folyamata.
Azért vagyunk itt, hogy itt a Földön elérjük a Mennyországot és most már azt is tudjuk, hogy ezt hogyan érhetjük el – mert el fogjuk érni!

Minden embernek, aki meghallgatja az üzenetet és belátja, hogy az üzenet igaz, kötelessége továbbadni mindazok számára, akik készek befogadni. Arra kell törekedni, hogy az emberek nyitottá váljanak az energiával való összekapcsolódásra; erről beszélgessenek, erre készüljenek.
Ha nem így történik, az emberiség továbbra is abban él majd, hogy az élet lényege a mások feletti hatalom és a bolygó kizsákmányolása.

Ha visszasüppedünk ebbe, nem éljük túl!

Mindannyiunknak meg kell tennie mindent, hogy terjessze az üzenetet!



A 10. felismerés
/Vörös Ákos előadása alapján/


A próféciák nem gondolatok, hanem szellemi üzenetek, felismerések.
Az egész gondolkodásunk tele van képekkel. A képek látása egy mentális aktivitás, amely lefedi félelmünket.
A gondolataink tele vannak félelmekkel és ebből sincs kiút, mert a gondolkodásban minden megválaszolt kérdés újabb és újabb kérdéseket indít el. Ha felismerünk valamit, az megkönnyebbüléssel jár – úgy érezzük egy darabig nem kell gondolkodni.
Maga a felismerés olyan állapotot hoz létre, amikor értünk valamit és így nem jönnek elő belőlünk a félelmek.

Valaki egyszer azt mondta: a Vízöntő kor nem vízözönnel jön, hanem információ–özönnel, de ember legyen a talpán, aki ebben kiismeri magát.

A titkos tanításoknak lejárt az ideje. A szellemi tudást már nem lehet titokként kezelni, mert az emberiség egy olyan válságos időben van, amikor már csak valami "csoda" segíthet. Ez a csoda az emberiség közös tudatában egy tudatállapot–változást jelent.

Fejlődnünk kell: a gondolkodásból a tiszta tudatba.

E változás érzékeltetésére jó példa a századik majom története.
Egy japán szigeten majmok éltek, eszegették a gyümölcsöket a homokból felszedve, koszosan. Egyszer azonban a majomcsapatba egy különc, zseni majom Leonardo érkezett, aki szokásaival kitűnt a többiek közül. Ő fogta a gyümölcsöt és mi lőtt megette volna, levitte folyóhoz és megmosta. Tapasztalta, hogy milyen jó a megmosott gyümölcs, homok és piszok nélkül. A felismerése által megvilágosodott. A többi majom nagyon sokáig nem értette őt, kiközösítették, kirekesztették maguk közül. Ám később egy másik majomnak is felkeltette figyelmét Leonardo módszere. Ugyan nem tudta miért jó ez így, és semmit nem értett a dologból, de elkezdte másolni és a tanítványa lett. Követte a "mestert". Egy darabig nagyon lassan növekedett a tanítványok száma, de egy idő után hirtelen növekedésnek indult, végül már majdnem minden majom mosta a gyümölcsöket.
Az érdekes viszont az volt, hogy más japán szigeteken is kb. ezzel egy időben minden majom elkezdte mosni a gyümölcsöket mielőtt megette. (És a majmok nem tudnak úszni!)
A történet lényegi oldala, ha valami változás van a levegőben, az előbb–utóbb több helyen is meg fog jelenni.

Tehát azon kell dolgoznunk, hogy pár éven belül elegen legyünk ahhoz, hogy megcsinálhassuk a "csodát", ami kihúzhatja az emberiséget a bajból.

A mennyei prófécia azért íródott, hogy minél többen legyünk a Földön és minél több ember, minél több felismerést tapasztalhasson meg az életében.

Ezek azért is felismerések, mert nem lehet őket megtanulni, nem elég csak elolvasni, hanem tapasztalni kell.
A Mennyei próféciák vázlatok, javaslatok, hogy mit próbálj ki.
(Osho – keleti bölcs szerint: bármit, amit mondok, csak tekintsd hipotézisnek. Csak azért, mert én mondtam, még ne hidd el!)
Ha elolvassuk a mennyei próféciákat, az még nem felismerés, de ha megtapasztaljuk és kipróbáljuk az életben, akkor felismerhetjük működésüket és akkor válnak felismeréssé. Ezekben a felismerésekben olyan erő rejlik, mely egész életünket átalakíthatja. Az emberi gondolkodás csak ellentét párokban tud működni.

Például a középkori inkvizítorok azt gondolták, van jó és rossz, sötét és világos, fekete és fehér, férfi és nő, úgyhogy az egyiknek szükségszerűen rossznak kell lennie. Mivel ezen férfiak gondolkodtak, ezért a nőket kiáltották ki a rossznak, akik hamarosan ott álltak a máglyán. Ez tehát jó példa arra, hogy a téboly hogyan tud pillanatok alatt elhatalmasodni ott, ahol a jó és a rossz játszmájába beleragad a gondolkodás Az elme tehát minden bajunk forrása, de ennek ellenére sem rossz.
Osho szerint: Ha egy gyermeket felnevelnek, akkor elmét adnak neki, és az elme központja az a hamis én, amit latinul úgy hívnak EGO.
Viszont, ha a civilizáció nem neveli fel a gyereket, az attól még nem marad megvilágosodott, hanem kis állatka lesz belőle. Tehát az elme a legszükségesebb rossz. Ez az emberiség útja a sötét erdőn át. Előbb meg kell tanulnunk a gondolkodást, ki kell alakítanunk a saját elménket, abban pedig az egónkat.

A 9. felismerés arról szólt, hogy egy spirituális evolúció van folyamatban az emberek életében személyesen és együttesen is.
A 10. felismerés kifejti: ahhoz azonban, hogy ez a folyamat az egész emberiség kultúráját megváltoztassa, valamilyen módon fel kell oldanunk azt, hogy a poláris ellentét, a félelem felerősödjék. Az ellentét párok nagyon erősen összetanoznak és a legfontosabb pár a szeretet–félelem párosa. Miközben a világon terjed a szeretet és a tudatosság hulláma és tanítása, ennek természetes velejárója, tükörképe vagy árnyéka, hogy a félelem is felerősödik. A félelem, ami a mai technikai civilizáció nagy részét létrehozta, még jobban megerősödik és még jobban kontrollálni akarja a jövőt egyre újabb és újabb technológiákkal, köztük olyan technológiákkal, melyek még veszélyesebbek, mint az atomenergia.
A benzinmotor 40 éve elavult, azóta alternatív energiaforrásokat ismernek már , és régen kémiai környezetszennyezés nélkül járhatnának az autók, de ezekről a leírások és a tervek a nagy autógyárak féltve őrzött páncéltermeiben rejtőznek. Az is elképzelhető, hogy ezek az új energiaforrások kapcsolatban lehetnek idepottyant UFO–k hajtóműveivel, viszont az is lehetséges, hogy ezek az energiaforrások is szennyezik a környezetet, mondjuk a finomabb környezet szférákat vagy az univerzumot).
Mivel nem ismerjük, ezért nem is tudhatjuk, de lehetséges, hogy ezek a tendenciák beletartoznak Isten tervébe, és lehet, hogy igazuk van azoknak a tudósoknak, akik a világvégéről beszélnek. Lehet, hogy az élet és a történelem csak egy teszt, hogy az Úr kipróbálja hitünket és eldöntse, ki nyerhet megváltást, ki nem.
Lehet, hogy isteni terv, hogy a civilizáció elpusztításával külön tudja választani az igazakat a rossz emberektől.
A"világvége embere" nagyon sok érdekes dologban hisz. Tanulmányozzák a Bibliában elrejtett próféciákat, jóslatokat, főleg a Jelenések Könyvében. Hisznek abban, hogy az utolsó napokban élünk, hogy minden prófécia most fog valóra válni, a világba most kell Krisztusnak visszatérnie és a mennyei királyságnak most kell elkövetkeznie, de ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a Földnek és a földön élő embereknek szenvedniük kell. Ez a szenvedés szükséges mellékterméke a késői kereszténységnek. Háborúk, természeti katasztrófák jönnek és egyéb apokaliptikus események következnek be.

A várható események konkrétabban hangzó "próféciái" a következők:
– békemegegyezés lesz a Közel–Keleten
– újraépítik a Jeruzsálemi templomot
– tömeges megváltás lesz az igaz hívők között, majd őket el is viszik a földről a mennyekbe
– ezután 7 évig a pokol szabadul el a földön, és óriási földrengések pusztítanak mindenhol
– az óceánok szintje megemelkedik, városok pusztulnak el,
– a zavargások és a bűnözés felerősödik, majd jön egy politikus
- valószínű Európában -, aki felajánl egy tervet a megmentésre és ehhez egyedi hatalmat, centralizált gazdaságot és kereskedelmet akar, amit elektronikával lehet kontrollálni. Ez a kontroll olyan jól fog sikerülni, hogy chip–eket fognak beleépíteni minden emberbe. Tehát ez a vezető egy anti–krisztus lesz, aki először úgy tűnik, védelmébe veszi, majd aztán  megtámadja Izraelt és világháborút indít el. Amikor már Izrael majdnem összeomlik, akkor Isten angyalai leszállnak az égből, megnyerik a háborút és egy sprituális utópiát hoznak létre, ami ezer évig fog tartani.
Sajnos egyre több ilyen és ehhez hasonló prófécia terjed el. A baj az, hogy ezek mind–mind a félelem világán belül maradnak. Ebben az a veszély, hogy egyre több ember kezdi elhinni, hogy ezek a dolgok mind meg fognak történni.
Lásd 9. felismerés, ahogy a spirituális reneszánsz halad előre, a polarizáció működik és az ellentét–pár, a félelem is felerősödik. Feladatunk ezt valahogyan megoldani, hogy az emberiség szintjén ténylegesen megtörténhessen ez a spirituális újjáéledés.
A konkrét próféciákban lefestett események félelemmel teli látomások a jövőről, amik a civilizáció teljes pusztulásától való félelem miatt születtek. A feloldás az, hogy egyre több ember elkezdjen emlékezni arra, hogy miért is van a földön. Az új fogalom ebben a gondolatsorban self–fulfilling prophecy – önbeteljesítő jóslat.
Ez annyit jelent, hogy a tudatalattinknak óriási teremtő ereje van. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy miben hiszünk, mert amiben hiszünk, az jó úton van afelé, hogy megvalósuljon. Példa: volt egy nagyon csúnya és buta lány, akinek nem volt semmi önbizalma és senki sem foglalkozott vele. A társai próbára tették és kezdték úgy kezelni, mintha szép, okos és csinos lány lenne. Hozzá fordultak tanácsért, dicsérték őt, és csodák–csodája eltelt fél év és a lány elkezdett változni. A legjobb tanuló lett és elkezdett megszépülni.
Tehát óriási ereje van annak, hogy miben hiszünk, ezért fontos, hogy az emberiség szintjén milyen jövőt tudunk elképzelni. A jövő még nincs kész. Rajtunk múlik miben hiszünk és ezáltal milyenné tesszük. Csak azon múlik a jövőnk, hogy mi van most és mi lesz a tudatunkban. A félelem a világképünket is bezárja. Annyira, hogy esetleg elhisszük, hogy a jövő egy több 100 éves könyvben van megírva. De a jövő, a holnap nincs megírva.
A választási pontokról újabb választási pontok ágaznak szét, és külön–külön minden egyes személyes választás összeadódásából áll össze a nagy közös választás, az emberiség választása.
(Ajánlott filmek: Ghost, Baseball álmok, Csillagok háborúja. Ezekben óriási szellemi tanítás rejtőzik.)

Minden napot úgy kell megélnünk, hogy ma kezdődik életünk hátralevő része. Ma döntjük el, hogy a lehetséges síkok közül melyiket választjuk. A karma (a sors) a tehetetlenségi nyomaték. A karmának csak oka van, a dharma a célunk.
A karma: az lesz az életünk, ha nem vigyázunk. A sors könyve – amiben meg van írva minden – csak akkor válik valóra, ha nem ébredünk fel és nem kezdünk el tenni valamit. A sors könyvében megírtak akkor történnek meg, ha, mint sötét álmot éljük az életünket – ezt mindenki átélte –, de mindenkinek megvan az esélye is, hogy felébredjen ebből az "élet–álomból". A dharma az, amiért születtünk.

Joseph Campbell tanítása szerint: Ha az üdvödet követed, egy olyan útra helyezed magad, ami mindig is ott volt és csak rád várt, akkor pedig az az élet, ami a leginkább neked való, épp az, amit élsz. (Itt és most.)

Tanítása, hogy az arche–típusok (ősi típusok, formák) felélesztésével az életünket értékessé tehessük. Megkérdezhetjük: hogyan találhatom meg az üdvömet? Erre egy újabb kérdés a válasz:– Mi az amit a legszívesebben csinálsz? – Azt találd meg és azt csináld. Ennyire egyszerű. Azt csináld, amit szeretsz csinálni! Sajnos azért ilyen az emberiség működésének hatásfoka, mert csak néhány kiváltságosnak tartott – szerencsés ember van, aki azt csinálja, amit szeret.

A 10. felismerés mondja: a legmarkánsabb megtestesülése a félelemnek a hiteri birodalom volt, ahol a félelemre, a kontrollra a bezárkózás a válasz, mert mindenki ellenség.
Mindenhol, ahol a félelem megerősíti magát, ott egyeduralkodó lesz a technika, a gondolkodás és a kontroll, és az embernek nem sok esélye van, hogy ott maradjon. (Jankovich Marcell: Fehérlófia)
Ennek megvan az őrült logikája. S a logikán belül erre soha sincs válasz, mert a válasz az emberségen belül van. És a meditáció kitűnő segítség, hogy egy őrült világban az emberséghez visszatérjünk, ahhoz, hogy tudatosan létezzünk és tiszta legyen a tudatunk. Ekkor tölt el a csendesség a szeretet és az üdvösség. Ehhez azonban jóban kell lennünk az ürességgel, mert ez az, ami a félelmeket legjobban fel tudja oldani. Mert legjobban a haláltól (üresség) félünk, attól, hogy a mi kis kifinomult imádott egónk meg fog halni, mert az üresség a legfélelmetesebb dolog. Viszont, ha jóban vagyunk az ürességgel, akkor mit veszíthetünk, akkor mi újat tud mutatni a halál?

A tudatosságunkon és a létezésünkön kívül mindent el lehet veszíteni – sőt el is fogjuk veszíteni. Egyre inkább tehát összebékül az anyagi és a szellemi világ. A félelmek viszont mindennek gátat szabnak. Akik félnek és mindenféle romboló próféciákkal nyomják tele a világot – nem gonoszságból teszik, hanem egyszerűen félelemből, mert a félelem bezár, a félelmen belül nincs másik út – nincs belőle kiút.

Már a pozitív gondolkodáshoz is egy kicsit későn vagyunk. Csak arra maradt ideje az emberiségnek, hogy magát az ürességet, ami nem egyenlő a halállal, hanem maga a létezés, a boldogság, ezt kell felismernünk, mert ez mindig is itt volt.

A keleti példázat szerint: a materialista hal és az idealista hal beszélget az óceán közepén. Azt mondja a materialista hal: az óceán nem létezik, sohasem láttam ilyet, nem lehet megfogni, ti csak kitaláltátok azt.
Azt mondja az idealista (vallásos) hal: de én olvastam a halak nagy titkos szent könyvében. Benne van, hogy bizony az óceán létezett valahol. E közben átúszik közöttük egy harmadik hal és ez lehetsz akár te is. .

Az egész mennyei prófécia egy parabola, egy tanító történet. Redfield egy olyan tanmesét tudott írni, ami magában hordozza az újfajta szellemiséget.

A mennyei próféciák lényege, hogy a spiritualitás a szellemi élet nem egy fikció. A szellemi élet kilépés a fikciók világából egy valóságba. Ez a valóság azonban nem egy lebetonozott, materiális valóság, hanem ez a valódi, az átélhető valóság.

Csopra szerint: Valahonnan, ahol nem jártunk addig, mekkora meglepetés ha mégis áthozunk valamit:
"Mi van, ha aludtál és álmodtál, és mi van akkor, ha álmodban a mennyországban jártál és ott leszakítottál egy furcsa és mégis gyönyörű virágot, és mi van, ha ébredéskor ott van a virág a kezedben? Akkor mi van?"

Erről szól a 10. felismerés. A meditáció, a tudatosság által és a szellemi élmények alapján egyre többen kezdik összebékíteni a két dimenziót a halál utáni és élet dimenzióját, mert – Hol van a szél, amikor nem fúj? –
Ez az összebékülés megszüntetheti a fenyegetést, hogy mi lesz azzal a „semmivel”, de közben itt és most is abban a semmiben vagyunk benne, és benne vagyunk e szellemi világban is, csak ez nem látványos – (az anyagi – materiális világ számára).

Még van idő "egy csoda sorozatra", hogy az emberiség megélje azt, hogy a meditáció mindenkié, hogy a felszabadulás mindenki lehetősége és a dolga – de mindenkinek más–más árnyalatban.

 

Oldal: Próféciák 3
Lépj ki a hétköznapokból! - © 2008 - 2024 - bolcseletek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat